Trondheim

Már a városba érkezésünkkor megtaláltuk a Nidarosi Dómot, követtünk egy norvég lakóautót, ő biztos tudja, merre lehet parkolni. Megálltunk mögötte, és a bácsi tök aranyos volt, odajött hozzánk, hogy szerintünk lehet-e itt parkolni. Mondtuk, hogy mi csak őt követtük – jót nevettünk, és együtt elolvastuk a táblát. Azt mondta, hogy az van ráírva: este 8-ig csak max. 5 órát lehet ott állni. Ebből arra következtettünk, hogy 8 után akár ott is lehet aludni. És még kértem, hogy nézze meg, kell-e parkolásért fizetni, azt mondta, hogy szerinte itt nem. Így nagy boldogan elindultunk városnézésre.

Lejártuk a lábunkat, megállapítottuk, hogy Trondheim nem túl szép város és kicsit barátságtalan is, de szörnyen érdekes. Viszont a belvárosban van egy csomó ingyenes WiFi, legalább meg tudtuk nézni a leveleinket. Visszatérve a lakóautóhoz találtunk egy cetlit az ablaktörlőnk alatt: egy 35 NOK értékű parkolójegy volt, este 7-ig érvényes, és a bácsi nem volt sehol. Valószínűleg rájött, ahogy mi is később, hogy mégis fizetős a parkoló, elhajtott és vagy nekünk adta a sajátját, vagy vett nekünk egy jegyet, nehogy bajba kerüljünk – teljesen meghatódtunk…, és továbbhajtottunk a városon kívülre, ahol egy csinos kis pihenőben táboroztunk le. Itt ugyan ki volt írva, hogy „üdvözöljük, érezze jól magát, de ne töltse itt az éjszakát, amúgy jó utat”, de mi azért ottmaradtunk, és senki sem háborgatott - megint jót aludtunk, reggel fél 9-ig.