Kedves barátaink és minden érdeklődő!

Bejártuk Norvégiát, lakóautóval, és életünk talán legszebb és legnagyobb utazását tettük meg. 8000 km-t utaztunk 2 és fél hét alatt, csodás dolgokat láttunk. Ezt szeretnénk megörökíteni leginkább csak magunknak, de ha érdekel benneteket, akkor így olvassátok:

Itt a térkép és az útvonal, bejelöltük rajta az általunk legszebbnek és legjobbnak ítélt helyeket, ahol akár szívesen leélnénk hátralévő életünket is:

És mivel a bejegyzéseket a történések sorrendjében tettük fel, az egészet a blog legalján kellene kezdeni!

Hazafelé

És elindultunk hazafelé. Az út lassan "normalizálódott", kevesebb hajtűkanyar és komp - kis fellélegzés, és kisütött a nap is. Norvégia déli részén álltunk meg először Kristiansandban, látnivaló nem volt sok, aranyos kis város. Fredrikstadban megnéztük az óvárost, rajtunk kívül alig volt ott ember, de nagyon helyes volt.

A norvég határállomáson aludtunk egyet, majd Svédországon keresztül hajtva Helleborgnál felszálltunk a kompra, ami átvitt minket Dániába, Helsingorbe. Itt megnéztük a Hamlet várat és körbeautóztunk Koppenhágában is.

Németországban körbesétáltuk Lubeck-et, nagyon aranyos kis város!

Végül megállapodtunk Berlinben. Körbebicikliztük az egészet, beleértve a külvárost is, mert csúnyán eltévedtünk :-). Fel van túrva az egész, nem mondhatom, hogy nagy élmény volt, de megvigasztalódtunk egy búcsúvacsival!

A poros kis kempingben aludtunk egyet, és másnap este 11 órára hazaértünk!

Preikestolen

A Preikestolen nevű szikla Norvégia egyik emblematikus helye, nyilván ide indultunk tovább. Mindenféle módon próbáltuk volna közelebbről is megnézni, de az eső folyamatosan szakadt. Még a 4+4 órás gyalogtúrát is bevállaltam volna, de felszerelés, fizikai erőnlét :-) és egyebek híján inkább abban maradtunk, hogy a kempingből induló helikopterrel nézzük meg. Sajnos a rossz idő miatt az sem jött össze, így maradt legalább egy dolog, ami miatt feltétlenül vissza kell jönnünk ide egyszer. A fotót, amit láttok nem én csináltam, de csinálhattam volna, ha ez összejön. Amúgy nagyon jó kis hely volt a tábor, még WiFi-t is találtunk, de itt már bizony hideg volt. Éjszaka 5-6 fok, magamra húztam a plédet is duplán, így még mindig nem fáztunk túlzottan. És a mostani 42 fokhoz képest (2013.08.04.) jóval emberibb időjárás volt.

Odda és a Hardanger

Bergenből már folyamatosan délnek haladtunk, célunk Odda volt, a Hardanger fjord vidéke. Ennél szebbet is nehéz elképzelni, mindenhol vízesések és sziklák, persze mindez hajtűkanyarokkal, szerpentinnel - és sajnos esővel. Volt olyan sziklafal mellettünk, ahol egymás mellett 11 vízesést számoltam meg. A kempingben nem esett de elég hűvös volt, és sajnos a Trolltunga nevű sziklát nem láttuk, mert oda 8 órás túlélő típusú túra vezet csak. Helyette viszont megnéztük a Hardanger régió csodás Natursenter nevű, a régió természeti kincseit bemutató centrumát - igazán csúcs volt!

Bergen

Bergen felé minden ködös volt, felhők takarták a hegyeket és esett is az eső. Állítólag Bergenben mindig esik, de nekünk szerencsénk volt, akkor éppen csak be volt borulva, viszont városnézéshez az idő tökéletes volt. Jó messze sikerült megállni a központtól meg egy kicsit el is tévedtünk, de végül megtaláltuk belvárost - ami nagyon klassz volt! Bejártuk a Bryggent (a régi Hanza negyed rakpartját) és felmentünk a város fölé a Floibanen-en. És végül megtaláltuk a halpiacot, ami ott van, az csúcs! Lazac minden formában és mennyiségben, és a létező meg nem is létező herkentyűk tömkelege. Meg is kóstoltuk, az árát most inkább nem írom le - de a sok tartós kenyér és zacskós leves után isteni volt!

Bergen felé

Az út kanyargós volt - kanyargós, az nem megfelelő kifejezés, igazából végig szerpentinen mentünk. Így naponta max. 200 km-t lehetett haladni úgy, hogy közben azért volt 1-2 kompátkelés is. Megcélozva Bergent elfáradtunk este 10.30-kor, és megálltunk a Reed Camping-ben, ami egyébként akkor már zárva volt. Sántikáló aranyos bácsika hangosan norvégül kiabálva (hátha nem értjük) odahívott egy ifjút, és közösen a tudtunkra adták, hogy éppen country zenei fesztivál van és a camping tele. De azért gyorsan találtak nekünk helyet - mi sem választhattunk volna jobbat: tóparton, közel a WC-hez és a konyhához. Újabb tábor, ahol a székbe ragadva hajnalig lestük a csendet, fényeket és a csobbanó halakat egy-két üveg bor társaságában, szuper volt!

Alesund és Sykkylven

Ezt a részt Geiranger előttre terveztük, de mivel az időjós a napsütést 2 nappal korábbra jelezte, ezt inkább a fjordban használtuk ki - nagyon bölcsen :-)

Pár évvel ezelőtt jártam Sykkylvenben, akkori élményeim mára kicsit kiszíneződtek - megtaláltuk a házat, ahol laktam és körbenéztünk, de most így utólag megállapítottam, hogy vannak Norvégiában százszor szebb helyek is. De azért jó volt újra látni! Alesundban is jártam akkor, de a város az mindenhol csak város. Felmásztunk a TV toronyhoz, innen jó kis kilátás nyílt, sajnos ködös és nyirkos idő volt, viszont jót túráztunk, az biztos!

Ezt a tavat is még Geiranger után a szerpentinen találtuk, olyan tiszta vize volt, hogy még a bolhákat is láthattuk volna a lazacok fülén :-)

Trollstigenweg

Nem is tudom, hogy maradhatott ki, nyilván a sok élmény közepette - szóval végigmentünk ezen az "úton" még Geiranger előtt. Úristen, ezt hogy is lehetett megtenni a nagy lakóautóval, ez nyilván Józsi érdeme, bár utólag kiderült, hogy egész úton ezt kellett csinálnia - hát csak így utólag felteszem. A kilátó alja egy rács volt és az oldala üvegből: tériszonyosoknak nem ajánlott!

Geiranger

Szerintem ez a világ legszebb pontja! És valóban az volt akkor, a Geiranger Campingben töltött idő besorolható eddigi életünk legszebb napjai közé. Zúgó vízesés partján, gyönyörű napsütésben és csodás helyen táborozva - többször is elhangzott: innen nem megyünk sehová! Egyik nap a komppal végighajóztuk a fjordot, másik nap körbebicikliztük, ez tényleg a mennyország volt! 

Paprikás krumpli is készült, és a nap kegyes volt: követte a hegyláncot, este 10 után bukott le a hegyek mögé, addig élveztük. Mi is norvégok lettünk, a székbe ragadva órákig ültünk és csodáltuk a tájat, élveztük a víz, a természet és nyugalom hangjait - ez nem volt mindennapi élmény!

A fjord másik végében Hellesylt kihalt kis város volt, de a vízesés, az csodás:

Úton Geiranger felé

Klassz hideg volt az éjjel, de nem fáztunk, csak megint nagyot aludtunk. Még mindig esik, de már vannak kék foltok a felhők között. Így villásreggelit, zuhanyozást és körletrendet terveztünk be, hátha addig kisüt a nap. Ma elindulunk a legszebb vidékre, így következnek majd sorban: Alesund, Hellesylt és Geiranger. Geirangerben szeretnénk 2-3 napig is táborozni, bejárni a fjordot és a hegyet, szép időt jósolnak, reméljük így is lesz!

20 perccel később: a világ legfinomabb szalonnás rántottája után kisütött a nap!

És már az úton kaptunk ízelítőt: vízesés, szikla, vízesés,vízesés...

Itt kezdődött, megváltozott a szókincsünk, innentől kedve valahogy csak ezek a szavak jöttek: döbbenetes, csodás, mint a mesében, úristen, hogy kerültem ide, ez nem lehet igaz, stb.

Atlantic Road, Molde

2013.07.08.

Reggelre elromlott az idő, szemerkélt az eső, nem baj, Norvégiában vagyunk, ez kötelező. Elindultunk hát Kristiansund felé, kerülőúton terveztük, hogy lássunk is valamit a tájból. A táj csodás volt, de hamarosan dézsából ömlött az eső és nagy felhők telepedtek le a hegyekre, amitől az egész félelmetesen sötét, olyan vikinges lett – igazából klassz volt. Kristiansundban már nem esett annyira, jó nagyot sétáltunk, főleg a kikötőben. Kihalt volt és nagyon koszos, de szintén nagyon érdekes – majd feltámadt a szél. De olyan szél, olyan… Viszont találtunk egy Intersportot, ahol kicserélték a rossz lakatot.

Utunk innen az Atlantic Road-ra vezetett, ami a világörökség része, egy művészi alkotás az útépítésben, ilyet még életünkben nem láttunk, fantasztikus! Eső nem volt, de a szél olyan erősen fújt, hogy nem bírtam felmászni egy kilátóra fotózni, mert már az alján el akart sodorni, pedig nem vagyok egy hópihe. Nem számít, úgysem adta volna vissza az élményt, elraktároztuk, akit érdekel nézze meg.

A mai napra Molde volt a végcél, itt szerettünk volna letáborozni és kicsit kerékpározni a tengerparton, de mire odaértünk, a szélhez visszatért az eső is, így csak elfoglaltuk a kempingben a helyet. Majd magunkhoz vettünk egy üveg whisky-t, a konyhában főztünk egy vacsit és most írok. A szél megszűnt, még esik, azt mondják, holnapra jó idő lesz. Közben csodálom a norvégok kitartását és imádatát a természet iránt. A szomszédunkban a szélben és szakadó esőben két pár is sátrat vert, gyerekkel, kutyával, és most ott kucorognak bent, jókat dumálnak J . Most este 10 van, 10 fok - holnap folytatom, jó éjt!

Trondheim

Már a városba érkezésünkkor megtaláltuk a Nidarosi Dómot, követtünk egy norvég lakóautót, ő biztos tudja, merre lehet parkolni. Megálltunk mögötte, és a bácsi tök aranyos volt, odajött hozzánk, hogy szerintünk lehet-e itt parkolni. Mondtuk, hogy mi csak őt követtük – jót nevettünk, és együtt elolvastuk a táblát. Azt mondta, hogy az van ráírva: este 8-ig csak max. 5 órát lehet ott állni. Ebből arra következtettünk, hogy 8 után akár ott is lehet aludni. És még kértem, hogy nézze meg, kell-e parkolásért fizetni, azt mondta, hogy szerinte itt nem. Így nagy boldogan elindultunk városnézésre.

Lejártuk a lábunkat, megállapítottuk, hogy Trondheim nem túl szép város és kicsit barátságtalan is, de szörnyen érdekes. Viszont a belvárosban van egy csomó ingyenes WiFi, legalább meg tudtuk nézni a leveleinket. Visszatérve a lakóautóhoz találtunk egy cetlit az ablaktörlőnk alatt: egy 35 NOK értékű parkolójegy volt, este 7-ig érvényes, és a bácsi nem volt sehol. Valószínűleg rájött, ahogy mi is később, hogy mégis fizetős a parkoló, elhajtott és vagy nekünk adta a sajátját, vagy vett nekünk egy jegyet, nehogy bajba kerüljünk – teljesen meghatódtunk…, és továbbhajtottunk a városon kívülre, ahol egy csinos kis pihenőben táboroztunk le. Itt ugyan ki volt írva, hogy „üdvözöljük, érezze jól magát, de ne töltse itt az éjszakát, amúgy jó utat”, de mi azért ottmaradtunk, és senki sem háborgatott - megint jót aludtunk, reggel fél 9-ig.

Úton Trondheim felé

2013.07.08.

A mai napi cél: Trondheim

Norvégia egyik legszebb vidékén utaztunk keresztül, amit úgy hívnak, hogy Dovrefjell. Ez egy nagy fennsík, tarkítva hegyekkel, vizekkel, távolban havas hegycsúcsokkal, és továbbra is gyönyörű napsütésben mentünk. Dombasban szusszantunk, vettünk epret, meg amerikai áfonyát (nem is értem, itt az áfonya vadon terem), és barna karamellízű norvég sajtot. Utóbbi érdekes, de ennyi voltJ

Oppdalban, ami az egyik legkedveltebb síközpont, vettünk egy biciklilakatot az Intersportban, mert a miénknek a kulcsát Józsi otthon felejtette. 145 NOK x 40 forint, és amint később kiderült: a kulcs nem nyitja a rohadékot. Hát ez van, majd keresünk valahol egy másik Intersportot, amúgy kb. 4 biciklilakat van már otthon, de sebaj. 

Lillehammer

2013.07.06.

Egy gyönyörű út és napfényes utazás után érkeztünk meg Lillehammer campingjébe, ahol gyorsan bejelentkeztünk, elfoglaltuk a helyünket. A többi lakó kedvesen intett és bólintott. Mi végre kitekerhettük az előtetőt, kiraktuk az asztalunkat és a székeket, majd kihúztuk a dugót az első üveg Vylian Syrah-ból. Meg Józsi is megpróbálhatta hatástalanítani az Unicumos bombát. Lett egy kis vacsi, még egy üveg Vincze Béla, aztán szundi. A szomszédok mindezt szolidan figyelték, úgy tettek, mintha nem vennék észre. Volt ott sok olyan, aki az ottlétünk alatt csak éjszakára szállt ki a székéből, egész nap ült a napon és szövegelt. Mire felkeltünk reggel, már ott ült és ismét szövegelt. Ha csináltunk volna egy time lapse filmet róluk, meg se mozdultak volna 2 napig. Két éjszakát töltöttünk ott, a második napon bicajra szálltunk, és felmentünk a városba (na jó, volt, hogy toltuk felfelé!). Nagyon cuki hely, még az olimpiai központba is feljutottunk, szuper volt! Tűző nap, 25 fok és még zuhanyoztunk is J